Üdvözlök minden idelátogatót!!
A trianoni békeszerzõdés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerzõdések rendszerének részeként, Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerzõdés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerzõdés is rendelkezik.)
A szerzõdés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett (35 000 fõben) korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierõ és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély tükörtermében.
A szerzõdést nem írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett a tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország késõbb Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival.
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévõ Château de Madrid nevû szállóba internálták, és ott háziõrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetõség arra, hogy a magyar küldöttség is elõadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelsõ Tanácsa elõtt, híres „védõbeszédét”.
Ezután átvették a szerzõdést tartalmazó dokumentumot, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – aláírták. Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettõl azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (fõleg katonai okokból). Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötõ utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggõ magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (például a Csallóköz, Székelyföld, az egykori Partium és Bácska egyes részei), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelõ határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást célozta, ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül. Nem ragaszkodott a wilsoni elveknek megfelelõ helyi népszavazások kiírásához sem.
A szerzõdést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston, népjóléti miniszter írták alá 1920. június 4-én. A szerzõdést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.
A Magyar Szent Korona Országai (Magyarország, Horvát-Szlavónország és Fiume együtt) az alábbi területeket veszítette el:
Erdély és jelentõs területek Magyarország keleti részébõl (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része) Romániához került; – 103 093 km2, a Magyar Királyság 31,78%-a.
az északon a fõleg rutének által lakott Kárpátalja, a fõleg szlovákok lakta Felvidék, a szinte csak magyarok lakta Csallóköz Csehszlovákiához került; – 61 633 km2, a Magyar Királyság 18,9%-a.
délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett
Magyarországból a Szerémség, Drávaköz (1163 km2), Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz (729 km2) és a Muravidék (947,8 km2) – 62 092 km2, a Magyar Királyság 19,14%-a.
az egész önállósodott Horvátország; – 42 541 km2, a Magyar Királyság 12,87%-a.
nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol késõbb az új területekbõl Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint Germain-i békeszerzõdés alapján; – 3 965 km2, a Magyar Királyság 1,22%-a.
